Tegnap délután találkoztam egy kedves magyar származású ausztráliában élő bácsival, -családom egyik barátjával, továbbiakban Gáborral- aki épp arról beszélt, hogy milyen jó lesz holnap kora reggel "rozsabogyót" szedni...
(Jómagam még általános iskolában TÉT-es voltam: Természettan és Életkultúra tagozat-os.) Egyből tudtam, hogy mivel jár egy ilyen mutatvány. Először az jutott eszembe, hogy mi lehet olyan jó abban, hogy a tövisek szétszúrkálják az ember kezét szedés közben. Ráadásul szabadnapon korán kelni nem sok szakácsot láttam eddigi életemben!
A kivétel "talán" Gordon Ramsay aki azért letett már pád dolgot az asztalra. Gondoltam ha Ramsy itt lenne, azt mondaná: "Kelj fel, és szedj csipkét!" vízhangzott e gondolat fejemben, mintha valami "szakácsbibliából" olvasná az ember. Ha pedig azt mondaná, én felkelnék és szednék csipkét.
Hát nem tűnt túl ésszerűnek, de azért megkérdeztem Gábort, hogy csatlakozhatnék-e hozzá. Azt mondta, hogy ha így tennék akkor reggel a háza előtt kell lennem, mert 7 órakor kerékpárral elindul arra a helyre ahol sok "rózsabogyó"-t lehet szedni. Mondtam, hogy én ott leszek. "Oh, Sh*t!" -mondta- Örülök, hogy velemjössz, de bisztos, hogy olyan korán fel akarsz te kelni?" Persze feleltem. Ám legyen.
Másnap azaz ma reggel korán keltem, majd kikerékpároztam Sopron egyik feléből a Lővérekbe és pontban 7-kor el is indultunk. Ahogy haladtunk, egyre jobb idő lett, szépen kisütött a nap, kristálytiszta erdei levegő áradt az erdő felöl és kellemes madárdal hallatszott körülöttünk. A Fagus mellett tekertünk el azon az úton ami melett a M. Kir. Soproni 18-as Honvéd gyalogezred 1917-es hősi helytállását idéző emlékmű is áll. A sétány is innen kapta a nevét Ojtoz-ról. Szóval pár km után elérünk egy szép erdőszélre, ahol az úttól távol eső helyen nekiállunk válogatni a szebbnél-szebb termésű bokrok között. Gábor megmutatta a csipkeszedés csínját-bínját akivel egyébként vagy négy órán át beszélgettünk élete fordulatokban és élményekben gazdag 73 évéről, a világról, érdekes dolgokról, főzésről, utazásairól, stb... Érdekes volt.
Elmondta például, hogy Ausztrália partjainál rengeteg magyar egyetemistával találkozott, akik vendéglátásban dolgoznak főleg pincérként, pultosként és recepciósként. Azt mondta, hogy egyik este egy olyan hajón vacsorázott, amin szinte csak magyarok dolgoztak!!! Elmodta, hogy mikor a magyar pincérek megtudták, hogy ő is hazánk fia, marasztalták, hogy ha volna kedve kicsit beszélgetni akkor maradjon tovább. Elmondta, hogy többségük egyetemista, akik diákhitel felvétele helyett vagy épp törlesztése miatt 1 évet halasztanak valamej egyetemen és hajón hetente keresnek kb. annyit mint amennyit egy felnőtt itthon 1 hónap alatt tudna. Azt is mondta, hogy a pincérek kizárólag angolul beszélhetnek a vendégek előtt. (Nem nézik jószemmel, ha valaki magyar anyanyelvén megszólal...)
Megkérdeztem, hogy mi a véleménye Ramsay-ről. Azt mondta, hogy az Ausztrálok többsége nem szereti, mert rengeteget káromkodik. Mondta, hogy emlékezzek vissza arra amikor az ausztrál kormányfő és a kigúnyolt műsorvezetőnő egyaránt elmarasztalta. Főzni azt tud. -Mondta Gábor. (Abban én is bisztos vagyok!) :) Arról is említést tett, hogy a kenguruk földjén a vizekben elszaporodtak a pontyok és nem győzik kifogni őket. Kis részét megeszik, nagyobb részét állatoknak adják, de Európába is kerül belőle rendesen.
Amikor már roskadozott kosaram a sok C-vitamindús terméstől akkor megpihentem egy kicsit és szétnéztem a csendéletszerű tájon. Gyönyörű volt. Álítólag a "rózsabogyó" C-vitamin tartalma tízszer nagyobb a citroménál - mondata Gábor. Én azt nem tudom, csak azt, hogy ebből készíteni fogok egyet s mást.
Csipketeát, hidegkivonatot, lekvárt, szörpöt, stb... Gábor megígérte, hogy ad nekem egy receptet amit ő is úgy kapott. A lényeg, hogy hamarosan csipkebogyóbor készítését is tudni fogom. De likőr és pálinka is készül belőle. Azt is halottam már valahol, hogy a svédek levest főznek belőle. Egy bisztos szedtem 13 kg csipkebogyót 4,5 óra alatt és nem félek használni! :) De rengeteg munka lesz még vele. :( Sebaj. Nekem lesz a legcsipkebogyósabb házi teám a környéken! :)
Pár gondolat a "rózsabogyó"-ról:
A rózsa őse a vadrózsa. Gyógyhatású termését, erdőszélen, mezsgyén, bozótosban és sövényesben, napos pusztákon és töltéseken lehet megtalálni. A népnyelv vadrózsa, bicskefa, csipkerózsa, gyepűrózsa, ebrózsa /termését/ csipke, csitkenye, csipkebogyó, hecsedli néven ismertek.
Mire jó? Szinte mindenre. Meg lehet enni, meg lehet főzni, meg lehet inni. Tele van flavonokkal, C-vitaminnal, ásványi és nyomelemekkel, B1-, B2-, K-, P- vitaminnal, pektinnel... Mi kell még?
Utolsó kommentek